Verdi. Nabucco. Zeneszöveg
Mint a fecske, repülj messze földre,
Színarany szárnyú gondolat repülj el!
Rég nem látott hazámba kerülj el,
Vár a hőn szeretett szép otthoni táj.
Üdvözöld várunk száz ősi tornyát,
Nézd az áldott, az egykor oly virágzó völgybe...
Tudd meg bús földünk szánalmas sorsát,
Ó az emlék, úgy kínoz, úgy fáj!
Bölcsek lantja a fűzfának ágán,
Ó miért lett oly néma a húrja?
Zengjen áradjon dallama újra,
Mondja el, hogy mily szép volt a múlt.
Keljen életre mindenki száján,
Szálljon bátran a feltámadt ének.
Adjon hangot e sors űzött népnek,
Mely a bús szívbe új lángot gyújt.*
Mely a bús szívbe új lángot gyújt.*
Mely a bús szívbe új lángot gyújt.*
Mely a szívbe lángot gyújt.*
Mint a fecske, repülj messze földre,
Színarany szárnyú gondolat repülj el!
Rég nem látott hazámba kerülj el,
Vár a hőn szeretett szép otthoni táj.
Üdvözöld várunk száz ősi tornyát,
Nézd az áldott, az egykor oly virágzó völgybe...
Tudd meg bús földünk szánalmas sorsát,
Ó az emlék, úgy kínoz, úgy fáj!
Bölcsek lantja a fűzfának ágán,
Ó miért lett oly néma a húrja?
Zengjen áradjon dallama újra,
Mondja el, hogy mily szép volt a múlt.
Keljen életre mindenki száján,
Szálljon bátran a feltámadt ének.
Adjon hangot e sors űzött népnek,
Mely a bús szívbe új lángot gyújt.*
Mely a bús szívbe új lángot gyújt.*
Mely a bús szívbe új lángot gyújt.*
Mely a szívbe lángot gyújt.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése